A cím talán egy kicsit túlzóan, nagyszabásúan hathat. Valóban az lenne? Mások számára talán igen, számomra viszont cseppet sem. Sok dolog történt ezen a héten. A legfontosabb, hogy megkértem a barátnőm kezét és ő igent mondott, amivel azt hiszem mindketten nagyon boldogok vagyunk. De nem csak ez történt, eldöntöttünk, hogy lesz egy második kutyánk. A mi kis Houdinink még csak jövő héten lesz 5 hónapos, de mivel viszonylag sokat van egyedül, hiába boldog kiskutya, úgy gondolod hogy örökbefogadunk mellé egy "babysittert", aki egy nagyjából 1,5-2 éves kutyus lesz, Ryan. Ez a blog a mi történetünk mint család. Reméljük sokkal több örömteli eseményt írhatok majd mint szomorút, bár azt hiszem az életben nem elkerülhető az alkalmankéntti szomorúság se. Most nincs szomorúság, csak kellemes és kellemetlen izgatottság. Mibe is vágunk két kutyával? Fog-e működni a dolog? Mi lesz, ha nem működik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak minket. Egyenlőre nagyon izgulunk, de ugyanakkor reménykedünk is! Pozitívan állunk ehhez is, mint mindenhez az életben!